Útleírások -> Európa->Magyarország->Debrecen

Képgaléria

hirdetés

Utazzon Montenegróba!


Kedvező árú montenegrói szálláshely.
MontenegroTours

Weboldal készítés


Szabadon szerkeszthető weboldal havi nettó 1.600 forintért, vagy ha Ön Budapest Bank ügyfél, egy évig INGYEN!
www.startadmin.hu

Hasznos tudnivalók

2009.07.07.


Debrecen évszázadok óta tölt be regionális szerepkört, az Észak-Tiszántúl központja. Földrajzi helyzetéből fakadóan a híd szerepét töltötte be Erdély és a Felvidék között.
A nagyváros jelenleg 200 ezer főt meghaladó lakosságával az ország második legnépesebb városa, amely saját megyéje népességének is közel a 40 százalékát tömöríti. A megyei jogú város nemcsak Hajdú-Bihar megye, hanem az észak-alföldi, és egyszersmind a Kelet-Magyarország gazdasági, oktatási, tudományos és kulturális, makroregionális szerepkörrel bíró központja, egyike az ország tényleges, teljes körű regionális központjainak.
Debrecent „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként is emlegetik.


Fekvése 


Debrecen az ország keleti részén fekszik, 30-km-re a román határtól. Az Alföld meghatározó jelentőségű városa, Budapesttől 230 km-re. Megközelíthető az M3-as majd az M35-ös autópályákon. Budapesttel köti össze a 4-es számú főútvonal.

Területe

461,65 km²

Lakosság száma

200.000 fő


Táj


A természetföldrajzi adottságokat figyelembe véve Debrecen három tájföldrajzi kistáj találkozáspontjában fekszik. Keleten a Nyírséggel, nyugaton a Hortobágy síkságával határos, délen a Körös-vidékkel érintkezik. Az ország első természetvédelmi területe a debreceni Nagyerdő (1939), s az ország első nemzeti parkja pedig a hortobágyi (1973). Közigazgatásilag a Hortobágy ma már nem tartozik Debrecenhez (1946 óta), ez a hatalmas síkság ma is Debrecen közvetlen környezetét alkotja, arról nem is szólva, hogy hosszú évszázadokon át fontos szerepet játszott a város gazdasági életében, s ma is sok szállal kapcsolódik hozzá.
Debrecen keleti-délkeleti részén évszázadokkal ezelőtt alakult ki az az erdőkkel, legelőkkel, szántóföldekkel tarkított táj, amelyet Erdőspusztáknak neveznek, s amely a történelem viharaiban elnéptelenedett városkörnyéki területen jött létre.



Építészet


Debrecen mai építészeti arculata jellemzően XIX-XX. századi. A belváros karakterét alapvetően a későeklektikus, szórványként a szecessziós és klasszicista építőstílus határozza meg. A város építészettörténetét a pusztulás és az újjáépülés egyre gyorsabb ütemű váltakozása jellemzi: tűzvészek és háborúk pusztításainak esett áldozatul, majd a hetvenes években a panel diktatúrája torzította építészeti arculatát. Csupán a településszerkezete maradt érintetlen az idők folyamán, így a belváros még őrzi a középkori város utca- és térrendszerét.




Mítoszok, legendák


Városi legenda: Alagútrendszer Debrecen alatt

A legenda szerint a középkorban a Cívisek előrelátóak voltak, és egy lehetséges háborúra felkészülve kiterjedt alagútrendszert építettek ki a város alatt. Természetesen mivel az értékeiken túl az életüket is meg kellett óvnia ennek a rendszernek, ezért nem egyszerűen alakították ki, hanem egy teljes labirintus rendszert hoztak létre a talpunk alatt. Sokan már akkor levitték ezekbe a járatokba a vagyonuk egy részét, hogy vész esetén ne kelljen már ezzel is törődni. Ahogyan teltek-múltak az évek elfelejtődött a járatrendszer, aminek egyetlen emléke a városvezetés kezébe került. A kommunista időben egyrészt mivel alkalmasnak találták a közelgő nagy háború idején az emberek elbújtatására, ezért szigorú titokban tartották, illetve az aranytartalék egy része is lekerült ezekbe a járatokban. A tartalékok egyrésze még mindig itt található, természetesen katonai őrizet alatt.
Az alagutak bejáratairól pontos információja bár nincsen senkinek sem, azt a legtöbben tudni vélik, hogy a csatornázások közben akadtak rá a járatokra, így valószínűleg valahol a csatornarendszerben több bejárat is található ide.

(Forrás: http://debrecen.blog.hu/2008/12/27/varosi_legenda_alagutrendszer_debrecen_alatt)


Szimbólum


Az eredeti ősi és nem adományozott címer tárgyi emléke 1563-ból maradt az utókorra. A címerképen ábrázolt zászlós bárány vélhetően a feltámadott Krisztus szimbóluma.
1600-ban Rudolf magyar király az általa adományozott oklevél tanúsága szerint, két kinyitott könyvvel - az igaz hit és a bölcsesség forrásával, a hamvaiból feltámadt főnix madárral, a megújulni képes város jelképével bővítette az ősi címert.
I. Lipót Habsburg uralkodó a Debrecent szabad királyi városi rangra emelő oklevelében a címert a terhektől erős várost szimbolizáló pálmafával és a város felett őrködő isteni gondviselést kifejező ragyogó nappal gazdagította.

(Forrás: http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-debrecen.shtml)


Hely nevének eredete


Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban. A név feltehetőleg a szlovák dobre zljiem, „jó termőföld” kifejezésből ered.
Mások szerint Debrecen neve avar-török eredetű, jelentése: mozogjon, éljen.


Rövid történelem


Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve. A három falu (Boldogasszonyfalva, Szentlászlófalva és Debreczun)egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország egyik meghatározó városává vált. A mezővárosi kiváltságokat Nagy Lajos adományozta Debrecennek 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. A 15. század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól, illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését.
Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A XVI. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.
A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban.
Az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében. Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált, Kossuth szavaival élve a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a debreceni Református Kollégium oratóriumában mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc bukásának is: a döntő csata, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédséget, a város nyugati részén zajlott.
A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, és hamarosan vasúti gócponttá vált.
A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett, az épületek fele elpusztult.
Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális, kereskedelmi, vasúti, építészeti központja.


Rendezvények


Debrecenben egész évben színvonalas szórakozási lehetőséget nyújtanak a különböző események, fesztiválok és koncertek. Évente több százezren látogatnak a városba többek között a Debreceni Virágkarneválra és Karneváli Hétre (augusztus 15-21.), a Nemzetközi Katonazenekari Fesztiválra, a Debreceni Jazznapokra, a Költészeti Fesztiválra, a Tavaszi- és Őszi Fesztiválra, a Debreceni Pulykanapokra és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyre.

A képek forrása: Wikimedia Commons

Hasznos linkek