Útleírások -> Európa->Magyarország->Mohács

Képgaléria

hirdetés

Utazzon Montenegróba!


Kedvező árú montenegrói szálláshely.
MontenegroTours

Weboldal készítés


Szabadon szerkeszthető weboldal havi nettó 1.600 forintért, vagy ha Ön Budapest Bank ügyfél, egy évig INGYEN!
www.startadmin.hu

Hasznos Tudnivalók

2009.06.07.



Mohács, Dél-Dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági területekkel övezett város. Dunai kikötőhely. Közigazgatási területének fele a Mohácsi-szigetre nyúlik át, míg a belterület, a tulajdonképpeni város a Duna jobb partján fekszik. Régészeti leletek tanúsága szerint a város területe már az őskortól kezdve lakott volt

Fekvése:  Magyarország legdélebbi Duna-parti települése Baranya megyében, a Mohácsi kistérség központja.

Mohács-sziget:

Mohácshoz tartozó, 380 km2 kiterjedésű sziget, amelyet a Nagy-Duna és a Baracskai-Duna-ág fog közre. Mohácsról autó- és személyforgalmat lebonyolító rendszeres kompjárat közlekedik.

Lakosság száma: közel 20 ezer lakos

Rendezvények

A város egyik legfőbbrendezvénye az évente megrendezett busójárás, melynek idejére több ezren látogatnak el Mohácsra.

Mohács nevének eredete : A város nevének eredete ismeretlen. A helynévkutatók között különböző nyelvészeti találgatások születek. Mohács nevét a történelem során többféle írásmódban használták. A városnév a honfoglalás előtt itt élő népek adománya lehet. Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.

Neve más nyelveken: horvátul: Mohač, németül: Mohatsch, Moosach, szerbül: Мохач)

Történelm/ Mohácsi csata:

A várostól délre történt 1526. augusztus 29-én a történelmi jelentőségű csata, melynek során a szervezetlen magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő török sereg ellen A mohácsi csata vagy mohácsi vész (törökül: Mohaç savaşı vagy Mohaç meydan savaşı) 1526. augusztus 29-én zajlott le a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom hadai között, magyar vereséggel. A Mohács határában megvívott csatát a későbbi történetírásunk úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”.

Legenda a mohácsi csatáról

A falusi kisnemesek a tőrök elleni harcok dicső emlékét írásban is, szóban is megőrizték. A ládák mélyén ott lapultak a nemeslevelek, amelyekben az adományozó király részletesen megindokolta, hogy milyen hőstett alapján tartotta méltónak a kérelmezőt a nemesi címre. A latin okleveleket azonban a legtöbb kisnemes nem értette meg, annál büszkébben hallgatta és adta tovább azonban a dédapák vitéz tetteiről szóló szájhagyományt. Minél kevésbé mutatta a kisnemes rangját a háza, ruhája, annál fontosabb lett, hogy megkülönböztesse magát a parasztoktól. Az egykori hősök elszegényedett unokáinak elbeszélései persze mind távolabb kanyarodtak a valóságtól. Egy nemességvizsgálat tanúvallomásaiból kiderül, hogy hogyan „emlékeztek vissza” a 17�"18. században a somogyi nemesek a mohácsi csatára. Ez az eset jól mutatja, hogy a félig értett latin oklevelek hogyan épültek bele a szóban terjedő, egyre kerekebb elbeszélésekbe.

1742-ben egy Veszprém megyei nemes elmondja, hogy 46 esztendővel korábban leánykérőbe ment a Somogy megyei Kaposszabadiba, és ott olvasta a kuriális falu kiváltságlevelét, és benne leendő felesége családja, a Kalocza família nevét. Ugyanekkor a kaposszabadi régi öreg emberektől „hallotta azt is…, hogy ezen Kalocza família közül egyik, amidőn Lajos király a Mohács mezein harcolt, a hintójábúl a kerékszeg kiesett és az ujját tette a szeg helyett a tengöl végiben, s úgy vitték a királyt bizonyos üdeig”. Felesége hasonlóképpen adta elő a családi hagyományt: „Még gyermekkorában hallotta … régi öregektől, hogy Kalocza família a magok személlyében a pogány ellenség ellen táboroztak, és közülük egyike Lajos király hintójábúl az kerékszeg kiesvén, az ujját tette a kerékszeg helyett a tengöl végiben, maga ottan elesett azon harcon”.

Egy másik vallomás alapján a legenda forrását is kinyomozhatjuk: ebből kiderül ugyanis, hogy a kaposszabadi nemesi falu adománylevelét „boldogult Lajos király” adományozta. Az oklevél már 1742-ben sem volt meg, így nem lehetünk ebben biztosak, hasonló oklevelek alapján azonban igencsak valószínűnek tűnik, hogy a kollektív nemesítő levelet nem a Mohácsnál elesett II., hanem a 14. században élt I., más néven Nagy Lajos királyunk adományozta a kuriális falunak. Amikor azonban a 17�"18. század fordulóján a leánykéréskor a Lajos nevet olvasták az oklevél elején, akkor már mindkét Lajos király, a 170, illetve a 312 éve halott uralkodó egyaránt, nagyon távol volt az emberi emlékezet határaitól. A mohácsi csata és II. Lajos halála, a 16�"17. század minden nyomorúságának kezdete azonban mélyen benne élt a kisnemesi köztudatban, így érthető, hogy hozzá kapcsolták az oklevélben olvasott Lajos király nevet.

Azt, hogy a mondának nincs semmi valóságalapja, nem nagyon kell bizonygatni. A tengely végébe dugott ujj a kihullott kocsiszeget aligha pótolta, de ezenkívül pontos híradásokból tudjuk, hogy II. Lajos király a mohácsi csata kezdetétől haláláig mindvégig lóháton harcolt, illetve menekült. A monda azonban a régen élt királyt a kortárs uralkodóhoz hasonlította: a törököt kiűző nagy háború idején a kaposszabadi öregek, a harcterektől távolmaradó I. Lipót császár alattvalói, csak úgy tudtak elképzelni egy törökkel hadakozó királyt, ha az hintóban jelent meg a csatamezőn.

 

Mohácsi kistérség a dél-dunántúli régió dél-keleti szegletében helyezkedik el, melyet a Duna a keleti részén oszt kétfelé. Magyarország egyik kapujaként Horvátországgal és pontszerűen Jugoszláviával határos. A 48 településből álló kistérség területe 885, 6 km2, lakosainak száma 55800 fő. Az átlagos népsűrűség 61, 2 fő/km2